Bejelentés


TEGNAP MENTSÜK, AMÍG MÉG MENTHETŐ













Tasnád (Tâşnad)

A város elhelyezkedése.

Tasnád a megye éjszaknyugati dombsorának lejtőjén, az  érmelléki  síkságnak a szélén, de a szilágysági Érmelléknek a közepe táján fekszik.

A város rövid története.

Az idők folyamán Tasnádnak több elnevezése létezett:1246-ban -possessio Tasnad -néven említik,
majd 1447-ben Thasnad, 1753-ban Taschnád-néven írták.Az első okirati említése 1021-ből való.
A település a XV. században már az Érmellék központja, s 1456-ban pedig már oppidum, vagyis mezőváros volt.
1474-ben Erdély püspöke kérelmet nyújt be Corvin Mátyásnak egy fa vagy kő erődítmény létesítésére.
1566-ban a tatárok a lakosság nagy részét kiirtják.
1879-ig ez is rendezett tanácsú város volt s a régi Közép-Szolnok közéletében olyan szerepet vitt, mint Zilah.
1848-ig Tasnád vidékének, az Érmelléknek, külön alispánja is volt.
Kiváló nevezetessége középkori eredetű, szép magaslaton álló református temploma. E templomot 1476-ban építtette, vagy fejeztette be Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László, erdélyi püspök. Az évszám a csúcsíves templom szentélyének gyámköveit takaró pajzsok egyikén maradt fönn.
A templom-dombról s még inkább az 1820-ban épült toronyból körben hatalmas kilátás nyílik az Érmellék éjszaki, sík felének minden községére s a déli, dombos, szőlőtermesztéséről ismeretes területnek több falujára.
Bakator borai országszerte híresek. Elpusztult hegyeit újra ültetik.
A Szilágyságban Tasnádon volt az első iskola a reformáció után.
Bethlen Gábor mindjárt fejedelemmé választása után több érmelléki egyházban, ezek között Tasnádon is, a királyi tized egyharmadát a református papok fizetésének javítására adományozta, még pedig a tasnádi egyházat illetőleg nemcsak a tasnádi határ, hanem az ehhez közel levő balázsházi határ egész tizedének harmadát. Utóbbit azonban elvesztette a tasnádi református egyház, mivel később az egész falu áttért a görög katolikus hitre.
1633 körül a tasnádi szőlőhegyeken szőlővel bíró, hatalmasabb és tekintélyesebb birtokosok a szőlőtermésből, Bethlen Gábor adománya szerint a tasnádi református papot illető tized harmad kiszolgáltatását megtagadták és az egyházi elöljáróság ismételt kérése után is elvonták. Ez ügyben az akkori pap, Debreczeni Póka István I. Rákóczi Györgyhöz folyamodott védelem- és orvoslásért, mire a fejedelem egy, Fehérváron 1639 máj. 22.-én kelt adománylevélben nemcsak a papot illető tized pontos és csonkítatlan kiszolgálását parancsolja meg a legszigorúbban, hanem egyúttal megerősíti a Bethlen Gábor adományát is. E fejedelmi parancs következtében a tasnádi református pap az érintett tizedharmadot háborítatlanul élvezte egész a tizennyolcadik század közepéig.

1589 márczius 5-dikén S. Báthori Zsigmond megújítja S. Báthori Kristófnak 1578 október 29-dikén kelt kiváltságos {635.} levelét, mely szerint a kik «mulatásnak és lakásnak okáért» Tasnád városba s üres házakba költöznek, négy esztendeig a kik pedig maguknak házat építenek, hét esztendeig «minden fölvettetett adózásoktól, adózó szolgálatoktól és egyéb mindenféle közönséges terhektől szabadok legyenek.» Az ily jövevény lakosok pedig azon városban mulatozni és lakozni kényteleníttetnek, hogy onnan máshova ne mehessenek; továbbra birót közönséges szavazatból magok válaszszanak, a mely biró minden közöttük megeshető, törvényes dolgokat megvizsgáljon és meg is ítéljen, úgy mindazonáltal, hogy a mely rész a birónak ítéletével meg nem elégszik, felebbezhessen a tasnádi tiszthez és azon felebbezés mindjárt általbocsáttassék. A vétekben forgó dolgokban pedig, ú. m. gyilkosságban, lopásban, tolvajságban, emberölésben, égetésben és erőszaktételben a tiszt a biróval együtt az ítélettételben jelen legyen és minden törvényből kifolyt büntetésből a tiszt két részt vegyen, a bíró pedig harmadikat. Ha valami tasnádi ember magzat nélkül meghal, szabadsága legyen az ő ingó-bingó jószágát annak adni, a kinek akarja, csakhogy földesurának hagyjon egy három esztendős marhát. Ha azon tasnádi lakosok között valamely véletlen dolog esnék, esteli harangozás után tisztnek és birónak a gonosztevőnek házára ne legyen szabad menni, kivévén mindazonáltal a főbenjáró dolgokat, t. i. lopásokat, tolvajkodásokat, erőszaktételeket és égetéseket, melyeknek okait és cselekvőit akárminemű időben a tiszt és biró megfoghassák. Ha valamely vidék, vagy pedig lakos valakit valamely adósság miatt törvényre von, a biró tartozik a panaszolkodó félnek ítéletet és igazságot szolgáltatni. Ha valaki a város földén magának szőlőt űltet, azt a szőlőt tőle semminemű vétkeért nem vehetik el, «kivévén mindazonáltal a halálos sententiakat», melyekben a bűnös mind fejét, mind jószágát elveszti. A mi az évenként fölvétetni szokott adót illeti: a tasnádi lakosok földesuroknak csak száz magyar forinttal tartozzanak, a mely összeg két részletben: {636.} Szent Márton püspök és Szent György napján fizetendő. Megújítja, de kiveszi atyja leveléből azt az egy czikkelyt, mely a szabados jobbágyok megtartására vonatkozik s e tekintetben az 1588. évi medgyesi országgyűlés végzéseihez szabják magukat.

 

TASNÁD ETNIKAI ADATAI.
ÉvRománMagyarNémet
18804112721-
1890523313219
190068735802
1910236476326
1920113537447
1930144434157
19419714443-
1948---
1956---
1966174036446
19772849403215
199236133805234
20023603330070

 

Egy érdekes cikk a hajdani Tasnádról, Bulbuk Jóska bácsi tasnádi lakos elbeszélése alapján.

 

TASNÁD, A NÉGY NEMZETISÉG VÁROSA

 

-Tasnád nagyközség volt, kb. 6000-6500-an laktak itt. A lakosságot négy nemzetiség alkotta: kb. 3000-3500 magyar (a magyarok - református vallásúak és a sváb eredetű magyarok - katolikusok), kb. 2000 román, mintegy 600 zsidó és kb. 500-600 roma. E népek, bár egymás mellett éltek a településen, többé-kevésbé megőrizték nemzetiségüket, sokkal inkább, mint manapság. A zsidókra és a romákra különösen jellemző volt az összetartás

A magyarság sváb eredetű része elsősorban a Hosszú (Lãcrãmioarelor) utca alsó részén, a Laposon, a Sváb utcában (Câmpului), a Kis és Nagy Kender utcán (Eminescu) és a Petőfi (Livezilor) utca alsó részén lakott. Ők mind katolikusok voltak. Legnagyobbrészt földjeik megművelésével, állattartással foglalkoztak. Jól gazdálkodtak.

A református magyarság nagy része az Újsoron (Avram Iancu utca), a Kandián (Rozelor utca), a Gödör utcákon (Horea, Closca, Stefan cel Mare) és Kisdebrecenben tömörült. Természetesen a község más részein is laktak magyarok.

A magyarságból kerültek ki a legjobb iparosok, mesteremberek, a tasnádi ipar kb. 90%-át ők tették ki.

A zsidók nagyon ügyes kereskedők voltak. Néhányuk tanult, és ügyvéd, orvos lett belőlük. Kevesen foglalkoztak mezőgazdasággal, egy Jónás Sándor nevűre emlékszem csupán, aki ebből élt. Az ipar sem foglalkoztatta őket: Stróli Jenő kovácsot és egy Sternberg nevű asztalost tudok említeni, talán nem is voltak többen.

A romák a Cservölgyben laktak, nagyon mostoha körülmények között. Egyesek a kóbor kutyák összegyűjtésével foglalkoztak (kutyasintérek voltak). Az ügyesebb kezűek vályogot vetettek, mások zenélésből éltek meg. A legtehetségesebb zenészek: Dankó Pista, Dankó Béla, Csókás Jóska, Ungri Hansi voltak. Nem volt anyagi kötelezettségük a város felé, nem fizettek illetéket, ennek ellenében a pénteki vásár után ők takarították a piacteret és a község néhány központi utcáját. Érdekes volt az, hogy seprés közben végig énekeltek, magyar és cigány nyelven. Gyönyörű hangjuk volt, több szólamban énekeltek. A romák nem jártak iskolába, nagyon kevés kivétellel írástudatlanok maradtak.

A különböző népcsoportok külön iskolaépületekbe jártak: a katolikusok a Sós utcára (V. Sãlãjan), a reformátusok a Gödör utcára (Stefan cel Mare), majd az új épületbe, a N. Bãlcescu utcára, ahol most óvoda van. A mai „piros téglás iskola" volt az állami iskola, a román gyerekek itt tanultak. A zsidók iskolája pedig a Heider udvarban volt. Ez egy ma már nem létező kis utcácska volt, mely a Gróf domb felső részét kötötte össze a Hosszú utcával. A zsidó közélet e városrészben folyt: itt volt a templom, az iskola, a szórakozóhelyek.

Az elkülönített iskolák eredményeképp a különböző nemzetiségű fiatalok más-más helyeken szórakoztak, és nem is nagyon ismerték egymást. Egy-egy román-magyar vegyesházasság előfordult, de hogy a zsidók a gojokkal (keresztényekkel) házasodtak volna, arról hallani sem lehetett.

-Hogyan nézett ki maga a település?

-Bár Tasnád csupán község volt, sokkal pezsgőbb volt itt az élet, mint manapság. Tevékenyebbek voltak az emberek. Mára, mintha minden elértéktelenedett volna. Menjünk csak végig képzeletben a 60 évvel ezelőtti Tasnád Fő utcáján, és hasonlítsuk össze a mostani képpel.

A katolikus templommal szembeni saroképületben, melyben pár éve még rőfösüzlet működött (most viszont a tér szégyenfoltja), volt a Vulturul Bank. Innen felfelé az utcán elindulva most tömbházak vannak. Ezek helyén a következők álltak: Rosenberg Jenő vegyeskereskedése, mellette Kása borbélysága, majd Hettig üzlete, aki cipőgyártáshoz szükséges alapanyagokat árusított. Langsner vaskereskedése következett, majd Antal Lujzika dohányárudája, végül Kálmán Dávid készruhaüzlete

Itt következett a Royal vendéglő és hotel, mely annak idején még az utca ékességének számított. A mai általános iskola épületében működött a bíróság, belső udvarán a börtönnel. Innen fölfelé még állnak az egykori épületek: a Merk József borbélyüzlete, majd Krémer József úriszabósága. Ma is órás dolgozik abban a kicsi műhelyben, mely annak idején egy zsidó órásmester műhelye volt, sajnos a nevére már nem emlékszem. A mostani fogászat helyén, ha emlékezetem nem csal, közjegyzőség működött. Ezután következett Weiss Ármin üvegesboltja, Lővinger nyomdája és Szeifrid Gyula fényképész-műhelye. Az utca tetején, a sarkon, ahol most a görög-katolikus templom áll, Verdes (később Balogh Gyula) mészárszéke volt.

Az utca másik oldalán, a sarkon egy nagy épületben az Antal-testvérek vasüzlete állt a raktárral, a belső udvarban a lakásukkal. A mostani Mezőgazdasági Bank épületében cipészüzlet volt, a Wieder, majd Fecser tulajdona (a műhelye a mai „Katonák Háza" épületében). A Kereskedelmi Bank épületének emeletén Schwartz Dávid ügyvédi irodája működött, a földszinten pedig Hunyadi Albert kocsmája. Ezután következett a Bölöny-testvérek rádiójavító műhelye, Ruff András szabósága, Horváth órásműhelye, Almási László rőfösüzlete, Egeressy Gábor hentesüzlete, id. Kapusi Zsigmond és fiai (Zsiga és Pali) szíjgyártó- és bőröndös műhelye és üzlete, Rácz Lajos cipő-megrendelő üzlete, majd Bendel szabósága.

A mai park helyén volt a kastély udvara és a kastély, amelynek bizonyos Fischer volt a tulajdonosa abban az időben.

A Fő utca tetején, azon a helyen, ahol a közelmúltban a Gostat épített irodaházat, dr. Weiss Bertalan lakott, akinek a Zőcén volt szőlészete.

A mostani családi orvosi rendelők épületében működött az Állami Bank, mellette a Bojer család kocsmája. Az Újsor sarkán lakott egy Rosenberg Bumi nevű fiákeres, egy-két házzal lejjebb pedig egy másik fiákeres, akit Zeiger Ferencnek hívtak.

Szemben, a másik saroképületben volt Leitner vaskereskedése, majd egy szabóság, sajnos, nem emlékszem, kinek a tulajdona. A református iskola következett, majd a későbbi Bilanici-féle házban egy Basch nevű pékmester lakott, ugyanott volt a péksége és a boltja is. Mellette a Zeiger Leiser és Gyula úriszabósága állt. A mostani kórháziroda épületében Kandel László földbirtokos élt, a szomszédságában pedig dr. Kósa Béla Magyar Királyi Közjegyző, akinek ott volt az irodája is. A mostani kórház épületében akkor a községháza működött, ezután az állami iskola épülete következett, majd a Cseh-testvérek fémfeldolgozó üzeme.

A jelenlegi futballpálya helyén egy régi római katolikus temető volt. Ez egy nagyon szomorú történet: 1945 után jöttek a buldózerek, és őseink sírhantjait a kegyelet szemernyi szikrája nélkül a földdel tették egyenlővé. Az Unirea sportegyesület épülete az 1940-es években épült és a leventeotthonnak adott helyet. Ide jártak a fiatalok szórakozni. A futballpálya bejáratánál - ahol most a Radiológia van -, volt a Zöldkeresztes egészségügyi szolgálat.

A mai középiskola bejáratától a városközpont felé indulva előbb a Neumann-féle ügyvédi irodát találjuk, majd Falusi bádogos műhelyét, lakásával abban a kis épületben, ahol most egy élelmiszerüzlet működik. Mellette laktak a Cseh-testvérek, a fémfeldolgozó üzem tulajdonosai. Az egykori "Sarkibolt" épületében egy zsidó tulajdonú vegyesüzlet volt. A szülészet helyén állt a Frenkel-testvérek deszkaraktára, aztán következett Goldstein fiákeres háza, majd Fischer László ügyvéd lakása és irodája. Emellett volt a Lakatos-féle kalaposüzlet. A következő házban volt HunyadiAlbert vendéglője, a régebbi RMDSZ-iroda épületében pedig Gecse Istvánné kifőzdéje, mellette Barabás Kelemen mészárszéke, aztán Klein Márton kóser mészárszéke, Fekete Ferenc bádogos műhelye, majd a Kugler-féle falerakat.

Visszatérve a középiskola bejáratához: a másik oldalon Hirsch József fogorvos lakott és rendelt. Az egykori kötöde épülete dr. Oros Sever tulajdona volt, aki magas rangú tisztséget töltött be a bíróságon. Rögtön utána következett a nagyközségi csendőrség (évekig Albu őrmester volt a csendőrparancsnok). Szemben áll a Keresztessy-ház. Itt élt és alkotott a nemzetközi hírű festő- és iparművész (intarzia- és ikonosztázkészítő) Keresztessy Sámuel. Az ő tanítványai közül kerültek ki a környék legjobb asztalos-szakemberei: Glatz Béla, Bulbuk Gerő, Szilágyi Lajos (a Tóth Gyula veje), és még sokan mások, legalább 25-30 mester. A Sváb utcában még most is működik az egykori Szongoth-féle malom. A Gödör utcai malom is a Szongoth Józsefé volt. Ott áramot is fejlesztettek, és ő bonyolította a víz felszínre hozatalát a városi ártézi kútnál, amely a mostani Polgármesteri Hivatal előtti park helyén állt.

Ha már ezen a környéken járunk, meg kell említenünk a vágóhíd épületét a Cser-völgyön, melyet pár éve bontottak le. Ez látta el Tasnádot és környékét hússal, a hentesüzletek számára kötelező módon itt vágták az állatokat.

A Sós utca (V. Salajan) felső részén magánemberek laktak. A mostani Osan-házban dr. Pop Nicolae körorvos lakása és rendelője volt, ezután következett a katolikus-iskola. A jobbra felfelé induló utca tömbházai helyén volt az ipartestület telke, ide jártak az iparosok szórakozni. Az iskolával szembeni sarokházban volt Lővinger szikvíz (szódavíz) gyára. A mozi- és színházterem a Merza István tulajdona volt. Színielőadásokat tartottak itt, valamint a 40-es években működő ifjúsági zenekarok szombat és vasárnap délutánonként itt szórakoztatták a hallgatóságot. A református ifjúsági zenekar tagjai voltak: Katona Jani prímás, Bulbuk István – tangóharmonika, Bulbuk József (jómagam) – szaxofon, Véső Karcsi – dob, Mészáros Jóska - bendzsó, Faragó Tóni – nagybőgő. A katolikus zenekar: Buchmüller Imre – prímás, Sejk Marci – szaxofon, Sejk Feri – gitár, Mock Jani – bendzsó, Schmidt Jóska – nagybőgő.

Szemben a moziteremmel volt a Hulka vegyeskereskedő háza (később, a kommunizmusban szülészet és utána óvoda), az udvarán teniszpályával. Innen nem messze volt a Muresan táblabíró telke és háza, ahol nemrégiben a gyerekkórház volt. Visszatérve a Sós utcára, itt állt még dr. Somogyi Endre ügyvédi irodája és háza. A mai Polgármesteri Hivatal épületében működött a Táblabíróság. A gyógyszertár helyén Guttmann szódavizes boltja állt, lejjebb pedig Wiess Vilmos földbirtokos lakott.

Ha körbejárunk városunk főterén, eljutunk egy most beépítetlenül álló sarokhoz a Keizer-terasz mellett. A régi időkben itt állt a városi gyógyszertár, Brém György volt a patikus neve. A Művelődési Házban volt a Kaszinó, az értelmiségi réteg találkozóhelye. A mellette lévő épületben rendelt dr. Szeiz Mihály. Ő volt az egyik legjobb hírű orvos Tasnádon, kisebb műtéteket is elvégzett. Kissé lejjebb lakott a fiákeres Rácz Mariska néni, majd ott találjuk a zsidó kóser mészárszéket, aztán Dömötör Ignác kalaposműhelyét. Egy házzal lennebb lakott a községháza írnoka, és volt erre egy örömház is. A mai ortodox-templom helyén állt egy szerény görög-katolikus templom.

Áttérve a római-katolikus templom oldalára, a templomkert után dr. Hunyadi János ügyvédi irodája és lakása volt, lennebb pedig a község postahivatala. Néhány házzal lennebb volt Asztalán Károly úri kovácsműhelye. Róla érdekes megjegyezni, hogy nagyon pedáns volt, fehér kesztyűben patkolta a lovakat, és a nagykárolyi Károlyi-kastélyból is hozzá jártak lovat patkoltatni. Ezen a környéken lakott a Balázs-család, akik kőművesek és kályharakók voltak, valamint itt volt a Pekári-féle kerékgyártó-műhely is.

Az 1930-40-es években a Macskahegyen nem voltak házak. Egy Magyarországról idetelepült család, Schweizerék tulajdona volt az a terület, és egy gyönyörűen és szakszerűen betelepített szőlészet volt ott. A különböző szőlőfajták külön parcellákon teremtek, melyeket téglajárdák határoltak. Százhektó számra termett ott a jó bor, amit egy nagy borospincében tartottak, mely talán jelenleg is megvan. A gazdák maguk is a hegyen laktak, abban a ma már romokban álló épületben, mely később (a hévízfürdő működésének idején) szórakozóhely volt. A kommunizmus eltüntette a szőlészetet, a Schweizer család pedig visszaköltözött Magyarországra.

Talán a legtitokzatosabb szöglete városunknak a Rákóczi-pince, melynek bejárata a református templomkert kapuja közelében található. Állítólag Tasnád-Nagykároly-Erdőd útvonalon vezet ez az alagút, kijárattal a másik két településen is. A régiek úgy tartották, hogy Rákóczi Ferenc ezen át menekült a labancok elől, és itt, nálunk tette fel lovai patájára fordítva a patkókat, hogy ezáltal megtévessze üldözőit. A pince már jó pár éve alig néhány méterre járható csupán, a 80-as években a Transilvania szövetkezet pincének használta, jelenleg le van zárva.

Az egykori község leírásából nem hagyhatjuk ki az őt körülvevő "határt". A Macskahegyet határolja a Banka-hegy (vagy Csákó-hegy), ahol szőlők, szántóföldek voltak. Itt volt (és van is) a Halastó a Josics-féle épülettel, ami annak idején lakás és borház volt. A Banka a Ráci úton át az Újhegyig terjed. Közöttük a határ a kis völgyben a Bika-rét. Az Újhegyet a szarvadi út határolja. Az Újhegy aljában, a Bika-rét elején állt a Fürer-féle nagy istálló, amit 10-15 éve bontottak le.

A szarvadi út kezdetén található a Cser-völgy, tőle balra a zsidó-temető, mely napjainkban is meglátogatható, bár eléggé elburjánzott ott a növényzet. A Cser-völgy után, fel a domboldalon következik a Hajnal-hegy, melyet a szarvadi határ és a csögi út fog közre.

A csögi úttól a nagykárolyi útig terjed a Csárda-domb, melynek közepén a két világháború között egy téglagyár üzemelt. Akkoriban két téglagyár volt a községben. A jelenlegi (a Gróf-domb aljában található) téglagyár helyén szintén ilyen üzem állt. Róf János bérelte. Itt kézi téglát készítettek, melyet tábori kemencében égettek ki. Ezt hívták cigánytéglának. A temető és a téglagyár között volt egy régi kis zsidótemető, melybe ma már nem temetkeznek. Ezen a környéken működött egy Rózsabokor nevű kocsma és örömház is.

A Csárda-domb és az egykori kis görög-katolikus templom (mostani ortodox templom) között terült el a Disznó-hegy. A nagykárolyi út és a szántai út között volt a Mizsur-tag és a Kulcsár-tag, a szántai út és a kaszárnya között pedig a Silbek-tag és a Papi-legelő.

Ezeken a földterületeken, a dombos részeken jobbára szőlőt termesztettek, a sík területeket pedig szántóföldekként művelték meg: kukoricát, gabonát termesztettek rajtuk.

Az elnevezéseket nagyrészt még ma is így használjuk, egyes helyeket beépítettek a város terjeszkedése folytán, másokat viszont a lakosság művel meg manapság is.


Lejegyezte: Buchmüller Ildikó

 

A város számos híres szülöttel büszkélkedhet: Bíró Lajos természettudós, Harag György színházrendező, Nóti Károly kabarészerző, Keresztessy Sámuel festőművész.

Tasnád nagy szülöttje Biró Lajos, 1896–1901 között Új-Guineai szigeteken végzett természettudományi és néprajzi gyűjtőmunkát. Új-guineai gyűjtő útjairól hozott 200 ezer állattal és közel 6000 néprajzi tárggyal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeumot. Ezernél több állatfajt maga fedezett fel, és írt le,több százat ezek közül róla is neveztek el.

 

 

Biró Lajos

 

A település jótékony hatású hévízfürdővel rendelkezik, balneológiai üdülőtelepként is ismert.

A termál fürdő mellett más turisztikai látványosságokkal is találkozik az ideutazó. Érdemes meglátogatni a városházát, a római katolikus és a református templomot, a múzeumot.
A református templom mögött található a Cserey-Fischer udvarház, amelyben ma a Tasnádi Városi Múzeum működik. A 18. század második felében épült barokk stílusban (1771-ben). A kastélyt a későbbiekben felújították és történelmi emlékműként tartják nyilván.

 

A reformátos templom története.

A templom 1476-ban épült, helyesebben ekkor fejeződött be az építkezés. A templom építésének részleteiről mit sem tudunk, mindössze annyi állapítható meg, hogy 450 esztendővel ezelőtt Mátyás király rokona, Vingárdi Geréb László volt az erdélyi püspök s mivel Tasnád akkor az ő egyházmegyéjéhez tartozott, sőt az úgynevezett meszesentúli vikáriátusának székhelye volt, legalább is az építkezés befejezése ennek a püspöknek az érdeme. (Bunyitay Vince "Szilágyvármegye középkori műemlékei").
A pompás templom azonban alig két emberöltőn át szolgálhatta a katolikus egyház érdekeit. A mohácsi vész után nyomban megindította Tasnádon és környékén a reformáció áldott munkáját. Tasnádnak szinte egész lakossága protestáns, illetve kálvinista lett.
S mikor a kolozsvári országgyűlés 1556-ban megszüntette az erdélyi róm. kat. püspökséget és ennek birtokait a kincstár tulajdonába juttatta, a tasnádi templomot a református egyház vette használatba. Mint amelyhez a község lakossága csatlakozott.
Tasnád lakosságának is javára vált a lelki átalakulás, megreformált hitében olyan mélységes erőforrások nyílnak meg számára, amelyek képessé teszik a XVI. század második felében rövidesen reá szakadt hadakozások, csapások s ezek között az 1566-iki tatárdúlás rémségeinek az elhordozására. Szerencse, hogy ebben a pusztulásban, amelynek gyászos nyomai még egy évtized múlva is láthatók, a templom nem ment tönkre, sőt minden jóra lelkesítője és legfőbb bástyája lett a Báthory Kristóf és Zsigmond támogatásával megújuló és felvirágzó Tasnádnak, nemcsak, de az egész vidéknek és az egész magyar kálvinista egyháznak.
Itt kezdődik az a XVII. század közepéig tartó boldog időszak, amelyben a tasnádi templom hírnevének, dicsőségének teljes fényében sugárzik.
Az 1633. február 5-iki zsinaton, Keresszegi Herman István püspök elnöklete alatt, több mint 300 pap van jelen a templomban.Micsoda evangéliumi erők találkozási pontja, milyen megmérhetetlen lelki kincsek gyűjtő, rendszerező és elosztó helye volt hajdan ez a tasnádi templom!
1660-ban a törökök felégették, a templomba menekült lakosokat leöldösték, 85 évig állott romjaiban a templom, 85 évig nem zengett benne az ének, nem sereglett boltjai alá az imádkozó, az Isten igéjét hallgató sokaság.
A templomépítést a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca több mint egy évtizedig lehetetlenné teszi, majd a kolerák, kivált az 1739. évi úgy elpusztítják az időközben már megszaporodott tasnádi lakosságot, hogy csak 1776-ban helyezik végre használható állapotba a templomot. Az erre vonatkozó adatok hiányosak. De fel van jegyezve, hogy 1768-ban gyűjtést rendeznek a hívek között a templomi padokra, 1772-ben zsindelyezik a templomot.
1794-ben kis híján kárba vész a templomépítők áldozatos munkássága. Szentháromság vasárnapján, a délelőtti istentisztelet alatt, villám csap a templomba. 1795-ben készíttették azt a kis harangot, mely 1843-ban újra öntve ma is hirdeti az Isten dicsőségét.
1801-ben a templom fedelét újra zsindelyezik.
1808-ban határozták el a létesítését ma is fennálló 24 öl magas gyönyörű tornyunknak. Egy évtizedet meghaladó munka és 10,000 forint költség árán eljutnak odáig, hogy 1821. július 12-én nagy ünnepségek, ágyúlövések és a helybeli kat. templomi fúvózenekar játéka közben felhúzzák a gömböt a toronyra s a következő évben a bádogos munkát is szerencsésen befejezik.
Egy harangot 1838-ban Vékony Ferenc öntetett.
Az óra 1850-ből való. A szószéket 1837-ben egy női egyesület, az orgonát a nyugati kőkarzattal 1871-ben az egyház készíttette.
1888-ban évenként megújuló kivetéssel és gyűjtéssel alapot teremtenek a templomház befedéséhez. 1892-ben el is készül a fedél és pedig bádogból. A zsindely fedéltől végleg elment a kedvük, amikor a templom udvarán levő gubás szín kigyulladt s ettől a templomfedél is tüzet fogott.A toronyfedél megújítására, a templomház külső és belső kijavítására 1895-től kezdve három éven át az egyházi adó 100%-át vetik.Így 1896-ban végbemegy a toronyfedél megújítása.1902-ben a Keresztessy Sámuel szakavatott vezetése mellett Harmathi Pál vállalkozó elkészíti a templomház új mennyezetét , lebontja a kis hajó székelyfaragásos, faoszlopokon álló karzatát, amely rozoga és különben is elüt a templom stílusától, kitakarítja, kijavítja a templom falait kívül-belül, a meglazult pilléreket összekapcsolja a falakkal, megépíti a déli oldalon a csinos portálét. Az említett építkezésekből fennmaradt adósságot pár év alatt kifizetik.
Hozzájárul ehhez Tasnád szülötte, az európai hírű utazó, Biró Lajos is, aki egy Tasnádon tartott felolvasásának jövedelmét, 400 koronát ajándékoz ide 1904-ben.
A templom és torony falait 1914-ben kivülről újra megjavíttatták, a templom és a torony fedelét befestették.
1923. július 14-én felavatják az új nagy harangot.
1926. Megkondul a harang. Jubileumi ünnepségre hív a 450 éves és másfélszáz évvel ezelőtt új mezbe öltöztetett ősi templom, zengő, bongó nyelve azt kérdezi tőled:

"Szeretsz-e engem? szeretsz-e engem, aki neveltelek, aki megtartottalak kálvinistának és magyarnak? Szeretsz-e engem úgy, mint az őseid szerettek?"

A tasnádi református templom

 






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!