Elhelyezkedése.

 

TÖRTÉNETI ADATOK

 

A nagyméretű templom két tornyát már messziről észreveszi a községbe érkező. Ákos a Szilágysági dombok és a sík Alföld peremén, a Kraszna völgyében helyezkedik el.
A 800 éves ákosi református templom Szatmár megye egyik legjelentősebb műemléke.
A templom története egybefonódik a község történetével.
A község neve Ákosmonostorából (Akusmonustora) ered, melyet az Ákos nemzetségbeli Ákos bánról neveztek el. Oklevelek 1342-ben említik először a községet. Az Ákos nemzettség a hét vezérrel együtt érkezett Pannóniába, Szkítiából. A község nevében fellelhető "monostor- szó arra enged következtetni, hogy a helységben monostor volt.
A templom és a monostor története a XII-XIII. századig nyúlik vissza. Az 1241-es tatárjárás után IV. Béla király kénytelen megengedni a központi hatalom rovására a kőből való építkezést, sőt segíti is ezt. Így, a főurak egyre inkább részt vesznek az építkezésben, kővárakat és családi monostorokat építtetnek. Ekkor épült az ákosi monostor és templom, az Ákos nemzettség adományaiból, melybe bencés szerzeteseket telepített.
Az egykori kolostor reformátussá lett templomának sorsát csak a XVII. századtól kezdve követhetjük nyomon az írott forrásokban. Az első írásos emlék a templomról 1642-ből származik, melyben megemlítik, hogy a templom leégett és helyreállítási munkálatok folynak.
Ugyanebben az évben a törökök bosszúból felgyújtották. A tetőszerkezet leégett, így az istentiszteletet kilencven esztendeig a tető nélküli templomban tartották.
1732-be a hívek a templomot befedték, a tornyokra barokkos zsindelyes sisakok kerültek, így az épület sokat veszített értékéből. 1747-ben villám csapott a déli toronyba.
A renoválás költségeit Török János és felesége Papp Kata fedezte, kiknek tiszteletére 1923-ban a hívek egy nagyméretű koporsó alakú emlékkövet helyeztek a templomkertbe, mely a déli bejárattal szemben most is látható. Az emlékkőfelirat a következő:

 

"E darab kő alatt Török János teste
Tétetett, a halál hova rekesztete.
Két kedves gyermekét előte küldöte,
Gyöngyöt, Rachel előtt ide temet tete.
Neveket Papp Kata, kedves hites társa,
Aki itt el mégyen, hogy ezt megláthassa.
Ime, ide ez mint van ennek rajzolata,
Tétette, de szívét nézze ki olvasta."

 

Az emlékkő, a helyreállított ma már olvasható felirattal.

Az 1834 szeptember 15.-i földrengés során a templom megrongálódott és a gyülekezet elhatározta, hogy pénzt gyűjt a javításra. 1862-ben tűzvész pusztított három napon át, ez alkalommal az egész Kraszna utca leégett. A templomjavításra így nem jutott pénz és a presbitérium az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz folyamodott. 1869-ben a Műemlékvédő Bizottság Schulek Frigyes egyetemi tanárt bízza meg az építkezéssel. A restaurálási munkálatok 1896-1897 között folytak, ekkor abbamaradtak, mert a kiutalt előleg elfogyott.A munkálatokat 1902-ben újrakezdték és be is fejezték. A templom román stílusban épült, bazilikális elrendezésű.

A templom alaprajza.

 

Hosszúsága 29.5 m. szentélyzáródás nélkül, szélessége 14 m. A tornyok magassága 29.5 m. A bútorzat változatos növényi motívumaival, kazettás megoldásaival, az ún. erdélyi késői virágos reneszánsz. A nemesek részére fenntartott pad, mely a szószék mellett található, 1770-ben készült. Ennél régebbi az 1756-ban festett baldachinos pad, papi szék. A templom egyik legjelentősebb tárgyi emléke a verejtékes kehely a XVII. Századból. 1953-ban a templomot műemlékké nyílvánították.

 

Év	Román	Magyar	Német
1880	226	949	-
1890	397	1076	2
1900	375	1311	-
1910	356	1352	5
1920	471	997	5
1930	574	1072	12
1941	337	1530	-
1948	-	-	-
1956	-	-	-
1966	697	1394	4
1977	705	1394	4
1992	475	895	8
2002	417	1450	3

Egykori rajzon. A régi sisak tetőszerkezettel.
Kijavíttatva a mai pompájában.
A nemesek részére fenntartott pad.

A régi időkben szinte törvénnyé vált szokás folytán kéttornyú templomot csak püspökség, káptalan vagy apátság és monostor épithetett. E templomot is egy hatalmas szerzetesrendi monostor templomául az Ákos nemzetség emeltette. Épitési idejét nem tudjuk, de egészen bizonyos, hogy a XII. század végén már meg volt. Hogy a nagy mongol tatárjárás dúlásaiból épen került ki, azt csak a vidékén akkoriban elterülő láperdőségeknek köszönheti, amelyek az idegennek megközelithetetlenné tették. A kőből való ajtókeretek és ablakosztó oszlopok kivételével — tiszta téglából épült nagy, pirostestű templom ma is olyan szilárd, hogy egy új évezredet még egész könnyen kiszolgálhat.
A körülbelől nyolcszáz éves épület vékony téglái ma is oly épek, mintha csak a tegnap készültek volna, mig a restaurálás alkalmával beépített, nagy gonddal válogatott gyáritéglák máris mállanak.

A falu és a templom bemutatása a megosztóoldalon.









A középkori templom.