Sárközújlak (Livada)

Sárközújlak Románia észak-keleti részén terül el, Szatmár megye legdinamikusabban fejlődő helységek egyike.
Valamikor AVAS KAPUJÁNAK nevezték el, a térség éléstára volt évszázadokon keresztül.
Virágzó mezőgazdaságát a RÁKTA patak vize öntözte, nem utolsó sorban az itt lakó emberek szorgalmának köszönheti, lakói évszázadokon keresztül átvészelték a tatárjárást, az 1703 – 1711-es Rákóczi felkelést, az 1848 – 1849-es polgári Demokratikus Forradalmat, de nem utolsó sorban az I és II világháborúk okozta károkat.
1270-ben kiadott adománylevél szerint, első birtok feletti joggal a Moróc család birtokolja, később 1447-től a birtok feletti joggal a sárközi részen rendelkezik SÁRKÖZI JÁNOS, az újlaki részen pedig ÚJLAKI DOMOKOS. A későbbi években a birtok feletti jog számos változáson ment keresztül. A két helység örökös nevét a fent említett családoktól örökölte, melyet napjainkig is megőrzött.
A jelenlegi LIVADA elnevezésnek semmi köze nincs a múlthoz, hivatalból kapta, az akkori helyi vezetők nem tudtak megegyezni rövidebb kifejezésbe, máskülönben igen bonyolult lett volna a lefordítása románra.
A Rákta patak vizének két oldalán fekvő településnek a birtok feletti jog megoszlása érdekességet takar: a Sárköz-i részt 1507-től a VÉCSEY család birtokolta, majd 1924-ben a gróf SZTÁRAY MIHÁLY örökölte anyai ágon.
A Vécsey család alapító tagja Vécsey Sándor volt, neje Csápi Mária, ekkor a családnak 82 helységben volt birtoka, átnyúlva a mai határon keresztül Magyarországra is.
Hatalmas birtokkal rendelkező család nagyban hozzájárult a helyi intézmények kialakításában.
A XVI-ik század második felétől írásos dokumentumok jegyzik, hogy a Sárközi részen körjegyzőség működött, épülete ma is áll.
Sárközújlaknak az Újlaki részén mint egy 16 nemesi kúria igazolja, hogy a nemes birtokok megoszlottak olyan nemesi családok között, mint: Pécsujfalusi, Péterfi, Gabányi, Bónis, Császi, Dörner, Schönflung, Geiwein, Weisz, Klein, Wertheimer, Bodor, Nógrádi, Márton, Keiszler, Berendi. A kúriáknak mint egy fele még ma is áll, a legtöbben, akik benne laknak nem is tudják, hogy a múltban kik voltak annak a tulajdonosai.
A település legkiemelkedőbb műemléke a Vécsey kastély. 1760–1764 között épült, eredetileg két emeletből állt (a felső emeletet fafaragások díszítették), de 1823-ban a felső emelet leégett, és újjáépítésére már nem került sor.
A főbejárat fölött a Vécsey család címre látható. Érdekes még a homlokzati részen a csatornát díszítő sárgarézből készült sárkányfej, melyet kígyók tartanak, a hiedelem szerint ezek távol tartják a gonosz szellemeket a kastélytól. A kastélyt angolpark övezi, évszázados fákkal.

A református templom

A késő gótikus stílusban épült újlaki református templom és előterében a 19. századi fa harangláb a város másik fontos műemlék-együttese.A református templom a Győzelem utcában áll, gótikus stílusban, torony nélkül épült, 1768-ban emelt haranglábja ma is áll, fazsindely borítja tetejét. A templomot magát Báthory Zsuzsanna építette 1457-ben férjének és fiának emlékére, akik a török elleni csatában veszítették életüket. 1752-ben egy vihar során a tetőszerkezet megrongálódott, s csak 1779-ben került új tető a templomra. Általános javítást végeztek rajta később 1859-ben és 1988-1992 között. A templom eredetileg római katolikus volt, de a reformáció idején a hivek áttértek a református vallásra. Szószéke terméskőből készült 1791-ben. A templom belsejének mennyezetén a Báthoryak cimere látható.

A műemléktemplom bemutatása.