Csomaköz

A templom középkori eredetű, szentélye sokszögzáródású, kívülről a hajó sarkaihoz hasonlóan, vaskos támpillérek támasztják. Eredeti ablakait átalakították. Az egész templom síkmennyezetes, csak a diadalív töri meg. Berendezése részben már elpusztult, csak falazott szószéke áll még, egykori koronáját 1763-ban a falu nevét viselő, Csomaközy család egyik tagja, Zsigmond készíttette.
A templomról első írott adat, amely az egyház birtokában van 1815-ből származik. Ezt T. Nagy György prédikátor írja: „A templom egészen megzsindelyeztetett és a rajta levő ablakok renováltattak.
1817. áprilisában a padok javítattak.
1831-ben rögtönöztek egy tornyot.
1834-ben földrengés következtében a templom megrongálódott és gróf. Teleki Lászlóné a maga költségén a mennyezetet és az épületet megújítatta.
A koronát a szószék fölé 1841-ben Miskoczi Julianna készítette.
1900-ban javítatott a templom teteje,
1906-ban és 1926-ban ismét a zsindelytetőt javítják.
A korona belső oldalán található egykori felirat szerint 1841-ben a földrengést (1834) követő helyreállítás folyamán cserélték ki a ma is meglévőre. Szintén középkori eredetű lehetett az épületet egykor övező kőfal is. A templom nyugati homlokzatához csatlakozó fatorony, amely egyben előcsarnokként is szolgál, 1831-ben épült. Harangjai már nincsenek.
1943-1944-ben nagyméretű javításba fogott az egyház, de félbe maradt a második világháború és anyagi fedezet hiánya miatt.
1951 őszén folytatták a javítást, amikor cseréptetőt helyeztek el.
1966-ban a harangláb helyreállítása történt, még ebben az évben a templom külső részét is újra vakolták.
1996-ban kívül-belül kőporral vakolták a falakat.
1997-ben új csatornákat tettek fel.
1998-ban a tetőt újították fel és a plafont.
2007-ben a szentély és a templomhajó közötti bádogozást.
2008-ban az ablakokat üvegezték.
2013-2014 – ben Európai Uniós támogatással a templomot teljesen felújították.

A család nemesi származású, hősi tetteik Mátyás király uralkodásától nyomon követhetők.
Egyik ősük (szintén János) Lendva várának törökök elleni védelmében tűnt ki. A család későbbi leszármazottainak tagja, szoboszlói Mészáros János Bocskai István hajdúinak seregében zászlótartóként küzdött a fejedelem oldalán. Hadnaggyá előlépett fia (János) egy elfogott török lányt vett feleségül. Ő sikeresen harcolt az 1651-ben és 1653-ban betörő török csapatok ellen. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem e tettéért újból nemesi oklevéllel tüntette ki, s a család ettől kezdve a „szoboszlai ” nemesi nevet viselte.
Az ifjú Mészáros János 1737-ben Kunhegyesen született. „A betűvetés, az egyházi éneklés, számtani alapismeretek elsajátítása, valamint a latin declinátió és konjugátióval való megismerkedés után apja a debreceni Kollégiumban taníttatja, kevés sikerrel. Inkább beállt szabótanulónak Fodor János szabómesterhez. Miután kitanulta a mesterséget szabólegényként elindult a nagyvilágba tapasztalatot szerezni.
1756-ban, amikor kitört a hétéves porosz-osztrák háború, a 19 éves Mészáros János önként jelentkezett közhuszárnak.
A hétéves háború után a bécsi katonai iskolában képezte tovább magát, elsajátította a német nyelvet, s tanult olaszul és franciául is.
1778-ban a bajor örökösödési háborúban II. József oldalán harcol ismét a poroszok ellen, mint a Wurmser huszárok alezredese.
1778-ban az osztrákok szövetkeztek az oroszokkal és megtámadták a törököket. A csaták Moldva területén folytak. Mészáros János Koburg herceg seregében már mint ezredes (1784-től az I. huszárezred, a II. József cs. huszárezred vezénylőezredese) harcolt. Az egyesült osztrák – orosz sereg 1789 július végén és augusztus elején Foksani (Havasalföld) város mellett ütközött meg azon török sereggel, melyhez az oláh vajda csapata tartozott. Mészáros János az ellenség balszárnyát 6 századdal oly hősiesen rohamozta meg, hogy a törököket messze hátra kergette.
E hadi tényéért vezérőrnaggyá nevezték ki. Sikereiért a király azzal jutalmazta, hogy 1790-ben a 1. ulánusezred tulajdonosává nevezte ki.
A franciák elleni háborúban is bizonyította hadvezéri tehetségét.
Csapata 1793. október 13-án a weissenburgi állásokból kiűzte az ellenséget.
1793-ban (?1794) e hősiességéért a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét nyerte el, amely bárói rang adományozásával járt együtt.
1794-95-ben Napóleon seregei ellen folyt a harc. Érdemét 1796-ban a Mária Terézia-rend középkeresztjével ismerte el az uralkodó.
1796 szeptemberében az egyik csatában bal lábát ágyúlövés érte, s így az 59 éves altábornagy kénytelen volt nyugalomba vonulni.
1797-től az 1. ulánusezred helyett a 10. huszárezred tulajdonosa lett.
Nyugalmazását követően még két alkalommal kapott katonai szerepet (1797, 1800).
I. Ferenc a vesztésre álló napóleoni háborúk idején nemesi felkelést rendelt el. Mindkét időpontban a tiszai kerületbe Mészáros János altábornagyot nevezte ki vezérré. Harcra azonban a békekötés miatt nem került sor.
Mészáros János a hétéves, de különösen az utolsó török háború hőse, a francia háborúk hadvezére volt.
1801. (október 2-án ?) nov. 17-én hunyt el. Csomaközön temették el nagy pompával, holttestét az akkor készített templom kriptájában helyezték el. (Felesége 1810-ben hunyt el szintén Csomaközön.)

A Szatmár megyei műemlékek közül így a csomaközi, a berei, az ákosi és a krasznacégényi templom szorul restaurálásra, illetve helyreállításra.

A csomaközi református templomban 2013 májusában kezdődtek el a helyreállítási munkálatok. Ennek megvalósításához szükséges elvégezni a régészeti kutatásokat, amelyet a Szatmár Megyei Múzeum régészei végeztek. A falkép kutatás során falkép nyomokat fedeztek fel, a templomon belül egy boltozott, téglából épített kupola bukkant elő, amelyben egy teljes épségben megmaradt koporsó volt, több másik pedig töredékeiben. Ezek valószínűleg a 18. század végi és a 19. század eleji temetkezésekből származnak. Báró Mészáros János koporsóját majd turisztikai látványosságként fogják kiállítani.

Csomaköz (Ciumeşti)

A TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE

CSOMAKÖZ ETNIKAI ADATAI.

Csomaközi református templom