Avasújváros (Oraşul Nou)

Már a Hunyadiak korában jelentős település volt.
Egy 1633-ból származó okirat szerint Bethlen István adományként kapta a falut.
Régi, szép neve Mezőújváros.
1270-t tekinthetjük a település alapítási esztendejének, mivel ez az első adat ebből az évből maradt fenn.
Avasújváros az Avasság legelső települése, ahová a magyarok, mivel nem volt messze a síkságtól s nem feküdt magas hegyek közt, a Tálna patak völgyén korán felhatoltak.
Az uralkodó 1270-ben, mint kihalt ember birtokát adta át a Morócz család ősének és a középkor végén teljesen magán jellegű teleppé vált. Későbbi földesurai a Báthory majd a Wesselényiek.
Földjei a Tálna vize mellett igen termékenyek, rétjei, forrásvizei jók, rengeteg erdeje tölgy, bükk, muzsdajfákból áll, szőlője jó bort terem, de keveset. Már a XIV. század elején volt itt egyház. Nagyon jellemző, hogy a helység közigazgatásában az egyházi és városi kormányzást csak 1805-ben választották külön.1686-ban zsinatot tartottak itt.
Temploma a XV. századból való lehet, de az 1717-es tatárjáráskor leégett, de restaurálták. 2000.Okt.30-án avatták fel.Felépítését támogatták a német és holland segítő szervezetek.
Újvárosi János a település névadója, de mégis a legvalószínűbbnek az az elmélet tűnik, hogy a feldúlt aranyosmegyesi vár lakói ide menekültek és itt akarták felépíteni az új várat, az új várost.
Az idősebb lakók szerint, a századok folyamán legalább háromszor helyet cserélt a település.
Először a Bodó nevű hegy alatt állt, de ez egy kevésbé védett terület volt, ezért visszahúzódtak a Feketehegy alatti völgybe, de innen is elköltöztek a mai muzsdaji tó irányába, de az országúttól jó távol, végül következett a mai hely.
Avasújváros történelme évszázadokon át összefonódott a reformációval, így a helyi református egyház története csak nem azonos a mezővároska történetével. 1805-ig a település kormányzását is ugyan az a testület végezte. Bár ezen egyház reformálásának évét nem tudjuk megállapítani, de Újváros már az első időben elfogadta a reformációt.
A későbbi idők számadásaiból kiderül, hogy a református egyház, s egyúttal a mezőváros gyarapodásából kitűnik, hogy mind a malom, mind pedig a kocsma szép jövedelmet hozott és az egyház már korábban is kapott adományokat a város urától. Ezzel függ össze többek között az is, hogy 1649-ben megvehetik a templom nagyobbik harangját és 1686-ban már Újvárosban tarthatják meg a kerületi egyházgyűlést.
Aztán nehezebb idők következtek. Német és török egyaránt sanyargatja az országot. A hosszan elhúzódó háborúskodás, a váratlan rajtaütések és rekvirálások elszegényítik a lakosságot, vele az egyházat. Feljegyezték, hogy 1691-ben a „hírtudók” jelentései alapján Újváros népe szertefut, magát és barmait az erdőkön, mezőkön rejtegetik, a malmot zálogba adják. Az ellenséges hadak elvonultával a vallásos buzgóság, az áldozatkészség visszatér, és az egyház népesedik, a templom szűkül, kart készítenek elé.
1717-ben jön a tatár, a hívek javaikkal a hegyekbe menekülnek, s az ellenség felperzseli az egész várost.
Az egyház tulajdonképpeni hegyi háza a szőlő alatt épült 1768-ban. Először 1896-ban, majd száz év múlva másodjára is felújították, átépítették, elnyerve mai formáját. Az egyház jellegzetes szokása, hogy október utolsó vasárnapján hálaadó istentiszteletet tartanak, hálát adnak Istennek az évi termésért. A községhez tartozik a Grosz-tanya. Nevezetes emléke a négy kőre járó malma, a melyet még Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől kapott.

A református templom